Bizonyára te is hallottál már olyan esetekről, esetleg át is éltél hasonló szituációt, hogy egy kapcsolatban az egyik fél függővé válik a másiktól. Más szavakkal, az egyik a másiktól teszi függővé a hangulatát, hozzá igazítja az életét, háttérbe szorítja a saját barátait, hobbiját, esetleg karrierjét, hogy a másiknak kedvezzen, mindezt már túlzó, egészségtelen mértékben. Miért alakul ez ki?
A randizás során megfigyelhető, kevésbé üdvös jelenségek is kaptak néhány frappáns elnevezést. A „ghosting” szót talán már te is hallottad, de mi a helyzet a „breadcrumbing”, a „submarining”, illetve az ehhez hasonló szakszavakkal? Miért folyamodnak a kifejezések mögött megbúvó cselekvéssorozathoz az emberek?
Gondolkodtál már azon, miért van nagyobb sikere a nők körében annak a férfinak, aki rongyként bánik a nőkkel, szemben azzal, aki kedvesen viszonyul hozzájuk? Miért tűnik úgy, hogy a nők azt szeretik, ha kihasználják és semmibe veszik őket? Mi állhat a háttérben, amikor Évi Bunkó Benőt választja Kedves Kornél helyett?
Bizonyára te is találkoztál már olyan motivációs cikkekkel és előadásokkal, amelyekben a korlátaink mielőbbi ledöntését szorgalmazzák, mert ez a siker és a boldogság záloga. A komfortzónánk a saját börtönünk, amelyből mielőbb ki kell szabadulnunk, és lelökni magunkról a biztonságérzet rabláncát, ledönteni a falakat, ha csodákat szeretnénk tapasztalni az életünkben. Arról azonban már nem szól a fáma, hogy ez a gondolkodás milyen csapdákat rejt magában.
Pénzéhes kuruzslók megvezetik a gyanútlan, kíváncsi lelkeket, kihasználva azok naivitását?
„Az ábrándnak van egy oldala, amely több a valóságnál. A valóságnak van egy olyan oldala, amely több az ábrándnál. A teljes boldogság az lenne, ha az ember egyesíteni tudná e kettőt.”
A Johari ablak Joseph Luft és Harry Ingham 1955-ben publikált önismereti modellje, melynek lényege, hogy a saját magunk és a mások által ismert tulajdonságainkat, viselkedés- és stílusbeli aspektusainkat 4 zónába osztjuk.