Ma már szinte minden jelenségre van egy külön szó vagy kifejezés. Az angol nyelv térhódítását a modern világban kár tagadni, sok kifejezést használunk fordítás nélkül. A randizás során megfigyelhető, kevésbé üdvös jelenségek is kaptak néhány frappáns elnevezést. A „ghosting” szót talán már te is hallottad, de mi a helyzet a „breadcrumbing”, a „submarining”, illetve az ehhez hasonló szakszavakkal? Miért folyamodnak a kifejezések mögött megbúvó cselekvéssorozathoz az emberek?
Ghosting
Az a jelenség, amikor egy bizonyos illető úgy szakítja meg a kapcsolatot egyik pillanatról a másikra, hogy semmilyen magyarázatot nem ad, egyszerűen csak nem válaszol az üzenetekre, hívásokra. Úgy eltűnik, hogy a hírét sem hallani többé, kvázi „szellemmé válik”. Ez a módszer nem újkeletű, ám a technológia fejlődésével sokkal inkább elterjedtté vált. Gondoljunk csak az online társkeresőkre, ahol még közös ismerős sincs, akin keresztül kapcsolatba léphet faképnél hagyó és faképnél hagyott. Egyszerű, gyors, kényelmes és következményektől mentes lépésnek tűnik.
A faképnél hagyó személy ezzel elkerüli a konfliktust, a kellemetlen szituációt, amikor szembesítenie kellene az illetőt, hogy vége a köztük lévő kapcsolatnak, legyen az baráti vagy egy alakulóban lévő románc, esetleg egy még nem túl régi párkapcsolat. Nem bántja meg a másikat, legalábbis nem látja, nincs veszekedés, ajtócsapkodás, nem kell energiát belefektetnie abba, ahogy az egész lezárást kivitelezi.
A faképnél hagyott ezzel szemben nem azt éli át, hogy milyen jó, nem volt veszekedés, hanem egy csomó-csomó kérdőjellel kell megbirkóznia. Mentegeti az illetőt, biztos csak elfoglalt, tönkrement a telefonja, baleset érte, de hamarosan újra jelentkezik. Aztán az aggódással és bizonytalansággal vegyes napok nem hoznak változást. A folyamatos, dühvel és csalódással kevert agyalás eredménye persze az, hogy benne van a hiba, ő nem elég. Kell-e várni, vajon meddig, és egyáltalán mi történt, hol hibázott, mit tett, amiért csak a csendet érdemli válaszul?
Az így véget ért viszonyt azért nehezebb lezárni, mert nincs egy épkézláb magyarázat sem, amibe kapaszkodhatunk. Nem lett kimondva, hogy vége, így még tudat alatt reménykedhetünk a másik visszatértében, ha másnem azért, hogy elküldhessük szebb tájakra. Könnyebb feldolgozni egy dolog halálát, ha tudjuk, hogy valóban halott, és azt is, hogy miért halt meg.
Submarining
Magyarul „tengeralattjárózás”, amikor a személy ghostingol, de egy idő után felbukkan, mintha mi sem történt volna, aztán megint eltűnik, de ismét visszatér. Magyarázatot nem ad a távollétére, a kapcsolatot onnan folytatja, ahonnan az eltűnése előtt abbahagyta. A szünet elég hosszú ahhoz, hogy hiányozzon a másik személynek, és kétségbe ejtse távollétének véglegességével kapcsolatban. Ugyanakkor elég rövid, hogy egy „biztos elfoglalt volt” mondattal felmentse fejben az illetőt a faképnél hagyott, és még egyfajta örömöt is érezzen, hiszen a másik visszatért hozzá.
Ez az eltűnik-visszajön játszma azért történik, mert a faképnél hagyó tudja, hogy megteheti mindenféle, rá nézve visszás következmény nélkül. Itt természetesen nem arról van szó, amikor az illető tényleg elfoglalt. A submarining jelenségnél a tisztelet hiányzik, és egyfajta manipuláció, amellyel függő helyzetbe kerülhet a faképnél hagyott. Az együtt töltött idő egyfajta kárpótlás a nem együtt töltött időért cserébe, és az alany hozzáidomul a játékoshoz. Ez idő alatt azonban a külön töltött idő szépen lassan pokollá válik, mert a bizonytalanság ugyanúgy megmarad a másik hiányakor, de az együtt töltött idő hozzáadott annyi plusz értéket, hogy már valóban legyen mit veszíteni, ha végleg eltűnik a másik.
Ekkor a faképnél hagyott egyre kétségbeesettebben vár a másik ismételt színre lépésére, és az életének középpontjába kerülhet ez a várakozás.
Mint említettem, ebben a játszmában a tisztelet hiányzik. A faképnél hagyó nem tartja annyira a másikat, hogy elköteleződjön mellette, válaszra méltassa, a faképnél hagyott pedig magát nem tiszteli annyira, hogy egy ilyen mérgező viszonyba ne bonyolódjon bele. Ha már az elején kiáll önmagáért, és nem csak jelzi, hanem következetesen cselekszik a közvetített igényeinek megfelelően, akkor azzal egyfajta tiszteletet vív ki a másiktól, és vagy a játszma hiányzik a kapcsolatból, vagy az eltünedező személy az életéből.
Zombieing
A következő jelenség akkor fordul elő, ha a már eltűnt személy visszatért. A submariningtól annyiban különbözik, hogy itt nem egy körforgásszerű játszmáról van szó, hanem jóval hosszabb idő telik el. Lényegében az, mikor már éppen elengednéd, lezárnád magadban az egészet, hogy új fejezetet nyiss, erre az utolsó pillanatban feltámad halottaiból, hogy ismét ostromoljon.
Breadcrumbing
Magyarán reménymorzsákat dobál feléd valaki, ezzel fenntartva, de nem elmélyítve a köztetek lévő viszonyt. Az is idetartozik, ha valaki nem képes egyértelműen megmondani, hogy nincsenek komolyabb szándékai a másikkal, ha ígéreteit nem követik tettek, ha a kedves közeledést fogadja, a viszonzás pedig éppen csak olyan mértékű, hogy egyik fél se érezze kihasználásnak. Az udvariasságból folytatott beszélgetések is ide tartoznak, akárcsak az, ha talonban tartja az egyik ember a másikat arra az esetre, ha „nem találna jobbat”.
Mint ahogy azt korábban is írtam, az ilyesfajta játszmákban az egészséges önbizalommal rendelkezők nem vesznek részt, de az, ha kerültél már hasonló helyzetbe, nem jelenti azt, hogy életed végéig ezt a mintát fogod ismételni a társas kapcsolataidban. Ismerd fel, hogy tudj tenni ellene!