Gondolkodtál már azon, miért van nagyobb sikere a nők körében annak a férfinak, aki rongyként bánik a nőkkel, szemben azzal, aki kedvesen viszonyul hozzájuk? Miért tűnik úgy, hogy a nők azt szeretik, ha kihasználják és semmibe veszik őket? Mi állhat a háttérben, amikor Évi Bunkó Benőt választja Kedves Kornél helyett?
Milyen férfi kell a nőknek?
Vannak bizonyos tulajdonságok, amelyek férfiassá teszik a férfit. Ilyen, hagyományosan maszkulinnak tekintett tulajdonság a határozottság. Ha megnézzük a tipikus alfahím karaktereket, példásul James Bond figuráját, láthatjuk, hogy minden helyzetben pontosan tudja, mit akar, és azt teszi, amit akar. A határozottságban erő rejlik. Az az erő, amely képes megvédeni a nőt a külvilág veszélyeitől. Az erő hatalom, a hatalom pedig felelősség – mint ahogy azt a Pókemberből is tudjuk.
Annak idején, mikor őseink még mamutokra vadásztak, a férfi dolga volt a harc, míg a nő békésen gyűjtögette a bogyókat. Azért volt békés, mert bízott a férfi erejében és ügyességében, hogy bármilyen veszély leselkedik rá, a férfi mindig ott van, hogy megvédje. A férfi vezeti, a férfi vigyáz rá. A férfi gyorsan dönt, nem áll le gondolkodni a még élő zsákmány előtt, hogy „Jajj, nem is tudom, nem tetszik a színe, más árnyalatú takarót szeretnék… Mi van, ha rágós a húsa? Drágáááám! Jó lesz ez a mamut vacsorááára?” A férfi dönt és cselekszik. Pont.
Hiába telt el jónéhány évszázad, hiába változott sokat a világ, a nő belül megmaradt annak a nőnek, aki vágyik arra a férfira, aki mellett biztonságban érezheti magát és bízhat benne. Ennek a képességnek a mércéje pedig a nő szemében nem más, mint a férfi határozottsága, magabiztossága.
Mi a baj Kedves Kornéllal?
Vegyük azt, hogy Évi számára az ideális férfi Határozott Henrik: magabiztos és kedves is. Viszont Évi őt nem ismeri, csak Kedves Kornélt és Bunkó Benőt. Határozott Henrik azért segítene levenni Évi kabátját, azért vinne neki virágot, azért nyitná ki neki az ajtót, mert tiszteli Éviben a nőt, és tudja, hogy ez nem csökkent az ő férfiasságán, sőt.
Kedves Kornél azért teszi mindezt, mert magasan maga fölé helyezte a nőt, neki magának nincs önbizalma, és fél, hogy a piedesztálra emelt nő nem fog neki több figyelmet szentelni, ha elmulasztja ezeket a gesztusokat. Kedves Kornél nem egyenrangú félként tekint Évire, hiszen saját személyét jóval alant helyezte el Évihez képest. A nő ezt a bizonytalanságot megérzi.
Határozott Henrik úgy hívná el Évit egy romantikus vacsorára, hogy tudja, hová szeretné vinni a nőt. Mármint, hogy melyik étterembe. Úgy hív randevúra, hogy tudja, mi lesz a program. ,,Nézzük meg ezt az új helyet!” „Menjünk ide meg ide!” Ilyenkor Határozott Henrik nem a saját akaratát kényszeríti Évire, hanem tudja, hogy Évi is rendelkezik annyi önbecsüléssel, hogy ha valami kifogásolni valója van, azt szóvá teszi, ha van konkrét vágya, azt kifejezi.
De valljuk be őszintén, a nők legtöbbször olyan kreatív választ adnak arra a kérdésre, hogy ,,Mit szeretnél csinálni, hová menjünk?”, mint a férfiak a „Mi legyen holnap ebédre?” talányra: „Nem tudom, rád bízom, találd ki te!”
Visszatérve, Kedves Kornél nem bővelkedik ötletekben, mindig Évire bízza a választást. A hangsúly a mindigen van. Ha Évi dönt, Évié a felelősség, ha a végkifejlet nem lesz jó. A felelősség hatalom, a hatalom erő. Ha Évinél az erő, akkor nincs szüksége Kedves Kornélra, hogy megvédje a veszélyes külvilágtól, akkor Kedves Kornél nem férfiként van jelen Évi szemében.
Kedves Kornél igyekszik Évinek eleget tenni, így amikor kivételesen ő hoz döntést, folyton emlékezteti Évit, hogy mehetnek máshová is, csinálhatnak mást is, neki csak szólnia kell, ő nem akar ráerőltetni semmit. Évi ekkor nem azt érzi, hogy ez a Kedves Kornél milyen figyelmes fiatalember, hanem éppen azt, hogy Kedves Kornél nem tart ki a saját döntése mellett, tehát a felelősséget hárítja, és nem bízik a saját döntésének helyességében. Nem feltételez Évinek annyi önbecsülést, hogy magától kifejezze, ha máshová szeretne menni, mást csinálna szívesebben. Miért? Mert Kedves Kornél sem rendelkezik a kellő önbecsüléssel, hogy így tegyen fordított szituációban, mert Kedves Kornél nem elég határozott hozzá, hogy kifejezze saját igényeit.
Helló, Karinthy!
Azt, hogy Évi miért nem ismeri Határozott Henriket, Karinthy válaszolja meg nagyon szépen:
„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”
Vagyis ahhoz, hogy Határozott Henrik belépjen Évi életébe, előbb Évinek kell azon a szinten lennie, ahol a férfi van, különben olyanná válik Határozott Henrik szemében, mint Kedves Kornél az ő szemében: nem lesz potenciális partnerjelölt. Hiszen Határozott Henrik tudja, hogy a számára ideális nő ki meri fejezni önmagát, az igényeit, az érzelmeit, mer gyengéd lenni, és nem fél rábízni magát a férfira.
Mivel Évi önbecsülése nem üti meg ezt a szintet, így ahelyett, hogy egyenrangú partnerként tekintene Határozott Henrikre, ugyanúgy piedesztálra emelné, és ugyanúgy a saját igényeit háttérbe szorítva próbálna állandóan, görcsösen a férfi kedvére tenni, mint Kedves Kornél az övére. Csakhogy aki magát nem tiszteli, azt a másik ember sem fogja.
Bunkó Benő színre lép
Szóval Évi szemében Kedves Kornél nem elég férfias férfi, ő maga viszont nem elég nőies nő Határozott Henrikhez, a határozottságra azonban ugyanúgy vágyakozik. Ekkor jön a képbe Bunkó Benő. Bunkó Benő valójában nem határozott, a határozottság ugyanis elég bátor a gyengédséghez és a kedvességhez is. Bunkó Benő ugyanúgy híján van az önbecsülésnek, mint Kedves Kornél, csakhogy Bunkó Benő látja, esetleg saját bőrén tapasztalta is, hogy a Kedves Kornélok maximum a barát-zónáig jutnak, így ő kerüli ezt az utat. Legnagyobb félelme, hogy papuccsá váljon, ezért mellőzi a kedves gesztusokat. Attól tart, hogy nem lenne elég férfias a nő szemében, ha virágot ajándékozna neki, segítene levenni a kabátját, bókolna, vagy érzelmileg megnyílna előtte. Amikor ő hoz döntést, az a saját akaratának a másikra való kényszerítése, hiszen tudja, Évi magától nem mondana neki ellent, hogy a saját vágyait érvényesítse a férfiéval szemben.
Bunkó Benő valójában ugyanúgy Évinél alacsonyabban képzeli el magát a ranglétrán, mint Kedves Kornél. Azért bunkó szándékosan, mert ismeretes számára Kedves Kornél kudarca, cselekedeteit azonban ugyanúgy az a félelem hatja át, hogy a nő felismeri, mennyivel magasabban helyezkedik el a férfihoz képest, és ezért elhagyja őt.
De miért?
Évi tulajdonképpen miért vonzza mágnesként a Bunkó Benőket? És egyáltalán miért áll össze mindenféle tajparasztokkal? Évinek olyan feldolgozatlan sérelmei vannak, amelyek alacsonyan tartják az önbecsülését, ezért bocsátkozik játszmákba.
Freud óta tudjuk, hogy a gyermekkori élmények olyan szinten meghatározók, hogy felnőttkorban sem szabadulunk tőlük teljesen. Tudat alatt választunk olyan párt, aki a szüleinkre hasonlít, hogy azt a családi légkört tudjuk újrateremteni, amelyikben felnőttünk, akkor is, ha nem volt kifejezetten jó. Lehetséges, hogy Évi apukája is egy Bunkó Benő volt, és azt az elismerést és szeretetet, amit kislányként nem kapott meg, a saját Bunkó Benő párjából próbálja kicsikarni, közel ugyanolyan eredményesen, mint évtizedekkel korábban.
Az bizonyos, hogy Évi önbecsülése nincs jó állapotban, és elismerésre, figyelemre, szeretetre vágyik. Bunkó Benő ezekből éppen csak annyit ad Évinek, hogy Évi egyfajta kihívásnak tudja tekinteni: Bunkó Benő megadhatja, amire szüksége van, de még nem méltó mindarra a jóra, amit Bunkó Benőtől kaphat, ezért még keményebben kell próbálkoznia.
Évi valójában borzalmasan elkeseredett, mert akármit tesz, Bunkó Benő akkor sem Határozott Henrik, neki viszont kell a visszaigazolás, hogy ő, Évi, igenis jó és szeretetre méltó. Évi lassan ráébred, hogy Bunkó Benő veszett fejsze nyele, ő is egy Kedves Kornél, csak másik csomagolásban, és valójában neki mérgező a kapcsolat. Ekkor mit tesz Évi? Elhagyja Bunkó Benőt?
Nem, nem hagyja el, hanem megpróbálja „megmenteni”. Megpróbál Határozott Henriket faragni belőle, rengeteg türelemmel fordul Bunkó Benőhöz, azzal álltatja magát, hogy majd őérte megváltozik a férfi, hiszen a szerelem mennyi csodára képes. Csakhogy senki sem a másikért változtatja meg önmagát, hanem önmagáért alakul át önmaga egy jobb verziójává. Bunkó Benőnél pedig, ha ez eddig magától nem következett be, akkor Évi próbálkozásai hatására sem fog, hiszen Bunkó Benő nem akar megváltozni: megnyerte a nőt, és most is vele van, ergo nyert, ergo jó a taktikája, ergo minden rendben van vele.
Mindenki számára egyértelmű, még Évinek is, hogy Bunkó Benő nem méltó Évihez, mert nem úgy bánik vele, ahogy egy nővel illenék, azaz Bunkó Benő közel sem Határozott Henrik. De Évi nem hagyja el, mert Évinek kell az elismerés. És ha Bunkó Benőtől nem kaphatja meg, akkor majd ő kreál magának egyet. Évi a feje felé képzeli a glóriát, és egy igazi jótevőként láttatja magát. Azt gondolja, a körülötte lévők úgy vélekednek róla, mint egy aranyszívű, végtelenül kedves és türelmes angyalról, hiszen egy hozzá méltatlan kapcsolatba fektet rengeteg energiát; milyen tiszta lelkű, hiszen meglátta a szeretnivalót Bunkó Benőben, és hűségesen kitart mellette, pedig találhatna jobbat is, de ő valóban őszintén szereti ezt a nehéz természetű férfit; ilyenre csak nagyon kevés ember képes, milyen figyelemre méltó, milyen jóságos ez az Évi, csordultig van szeretettel.
A valóságban persze mindenki úgy vélekedik Éviről és Bunkó Benőről, hogy idő kérdése, mikor szakítanak, és nem értik, Évi miért olyan hülye, hogy egyáltalán szóba állt egy ilyen Bunkó Benővel.
Színház az egész világ
Nagyon fontos leszögezni, hogy ezek a karakterek nem sorsok, nem marad mindenki egész életében Kedves Kornél, Bunkó Benő, vagy Határozott Henrikre érdemtelen Évi. Ezek szerepek, amelyekből önismerettel kerülhetünk ki. Senki sem születik egyből Határozott Henriknek, vagy rá érdemes Évinek. A szerepeket mindig cseréljük, és ha megtanultuk a szituációból, amit meg kellett tanulnunk, akkor nem fogjuk még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni; nem kell még egyszer ugyanazt a szerepet eljátszanunk.