Bizonyára te is hallottál már olyan esetekről, esetleg át is éltél hasonló szituációt, hogy egy kapcsolatban az egyik fél függővé válik a másiktól. Más szavakkal, az egyik a másiktól teszi függővé a hangulatát, hozzá igazítja az életét, háttérbe szorítja a saját barátait, hobbiját, esetleg karrierjét, hogy a másiknak kedvezzen, mindezt már túlzó, egészségtelen mértékben. Miért alakul ez ki? Nézzünk egy példát, ahol az említett „egyik” szereplőt Roxinak, a „másik” szereplőt pedig Sanyinak hívják, de természetesen a nemek felcserélhetők, illetőleg nem számítanak.
Két kedves között
Ha véget ér egy párkapcsolat, akkor a bölcs tanul belőle, felismeri, mit és hol hibázott ő, és dolgozik önmagán, hogy a következő kapcsolatában ne merüljenek fel hasonló problémák. Ennek eredményeképp, aki alázattal vizsgálja önmagát és a múltban elkövetett hibáit, valamint nem restell rajtuk dolgozni, annak a következő kapcsolata mérföldekkel jobb lesz, mint az előző volt. Aki ezt elmulasztja, annak sajnos nagy valószínűséggel hasonló gondokkal kell majd megküzdenie következő kedvese oldalán is.
A két kedves között egyebek mellett azzal is tisztába kerül a bölcsnek nevezett delikvens, akármeddig jutott is az önismeret és önfejlesztés rögös útján, hogy a következő párjával szemben milyen elvárásai vannak. Vagyis, milyen értékeket szeretne kapni a párjától. Az érték szót nem anyagi értelemben használom, hanem olyan tulajdonságokat és attitűdöt értek alatta, amely a másik fél számára fontos. Például, ha Roxi azelőtt csak úgy általánosságban találta fontosnak és értékesnek a pontosságot, de mivel az exe állandó jelleggel késett a találkozókról, az elvárásai között fog szerepelni, hogy a következő párja a pontosság erényével rendelkezzen, hogy többé ne kelljen tolerálnia eme idegesítő szokást. Ha Roxi hiányolta az előző kapcsolatából azt, hogy művészetekről tudjon érdemben beszélgetni, akkor a műveltség, vagy legalább az arra való nyitottság lesz az az érték, amelyet Roxi keresni fog.
Szóval ott tartunk a történetben, hogy Roxi összeállította a kis listáját következő párja értékeiről. Emlékezzünk, a cél a szintlépés, tehát az, hogy a következő kapcsolat jobb legyen, mint az előző, és mivel önmagán is dolgozik közben az illető, feltehetően értékesebb emberré vált, ezért egy olyan valakit keres maga mellé, aki értékesebb számára, mint az előző valaki volt. Itt belekeveredik az egészbe a méltóság fogalma.
Pont annyi érték szerepel az elvárások listáján, amennyi értéket Roxi saját magában felismert. Ha ugyanis túl sok vagy túl kevés elvárást támasztana a másikkal szemben, amely az ő értékeivel nem arányos, akkor nem lesz egészséges a kapcsolat dinamikája, és eleve halálra van ítélve. Persze a kapcsolatba beleadott értékek eloszlása nem lesz mindig 50-50, de törekedni kell rá, hogy általánosságban elmondható legyen, mindketten közel ugyanannyit tettek hozzá, váltogatva a szerepeket. Mindez azonban csak egy méltó társsal lehetséges.
Tudom, de nem hiszem el
Elérkezett az idő, Roxi megtalálta a méltónak vélt társat Sanyi személyében. Igen ám, csakhogy valahol mégis félrecsúszik a történet, és az egyanrangú viszonyból függés lesz, amely már köszönőviszonyban sincs az egyenlőséggel. Ilyenkor az történik, hogy Roxi elveszik a másik értékeiben, legyen az potenciális vagy aktuális, ergo elég, ha csak az érték lehetőségét látja, már le van nyűgözve, mert Sanyi olyan csodálatos a szemében, és piedesztálra emeli a férfit.
Ez mind nem tudatosan történik, Roxi nem úgy ébred fel reggel, hogy kigondolja és logikusan levezeti, Sanyi helye márpedig égi magaslatokban van, messze fölötte. Épp ellenkezőleg, ez mind valahol tudat alatt megy végbe, pont ezért nehéz nyakon csípni a folyamatot. Roxi pontosan tudja, hogy ő maga milyen értékekkel rendelkezik, pontosan tudja, hogy értékes ember, és pontosan látja, hogy a kettejük együttműködése gyümölcsöző lehet, mert mindketten méltóak a másikhoz, hiszen értékeik kiegészítik egymást. Pontosan tudja. De nem hiszi el. És a hitébe pont abban a pillanatban keveredett kétség, amikor tudat alatt maga fölé, arra a bizonyos piedesztálra emelte a másikat.
Egy egyenrangú viszonyban a felek megértőek egymással, de van egy határ, amelyen túl már nem tolerálják a másik viselkedését. Egy egészséges viszonyban a felek félelmek nélkül beszélik meg, milyen igényeik vannak egymással szemben. Tisztelik egymást annyira, hogy azokat a határokat, amelyeket a partner húzott, ne lépjék át. Ugyanakkor önmagukat is tisztelik annyira, hogy amennyiben a másik mégis tett valami olyat, ami tűréshatáron kívül esik, akkor megbeszéljék azt, és ha nincs változás, leleplezzék az ál-értékekkel házalót, és tovább álljanak. Ezeket a határokat mindenki máshol húzza meg, hiszen mindenki más irányelvek szerint formálja a saját életét, viszont aki önmagát tiszteli, az a saját lelki egyensúlyát és elveit nem adja fel egy olyanért, aki nem tud, vagy nem akar azok szerint élni, hanem azt a valakit keresi helyette, akivel ugyanabba az irányba tartva érik el a saját céljaikat.
Függés
Roxi és Sanyi viszonya azonban megszűnt egészségesnek lenni, mert nem egyenrangú. Mivel Roxi alávalóbbnak gondolja magát, ezért megengedi Sanyinak, hogy átlépje a határait, mert még megosztani sem merte vele azokat. Megengedi Sanyinak, hogy háttérbe szorítsa őt, és ne ő legyen számára az első. Mivel megengedi, Sanyi azt gondolja, ő mindent jól csinál, és szépen lassan elkényelmesedik, tehát nem dobja be magát igazán, hogy meghódítsa a nőt, egyre kevesebb értéket visz bele a kapcsolatba, és úgy véli, Roxi így is elégedett, hiszen jelezte volna, ha nem így lenne.
Roxi A NŐ akar lenni Sanyi számára, de alulról nem vívható ki a tisztelet, és ő maga sem hiszi, hogy valóban ő volna A NŐ, mert megkérdőjelezi a saját értékeit. Ezáltal szép lassan A NŐ helyett annak a nőnek a szerepét veszi magára, aki úgyis mindig ott lesz, úgyis mindig elérhető, és úgyis mindig megbocsát.
Mivel Roxi a férfiban lelt értékkel arányosan igyekszik értéket adni, úgy gondolja, Sanyi is Roxi értékeivel egyenes arányban osztja meg vele saját értékeit. Ám az az érték, amelyet Sanyitól kap, nem arányos, hiszen ahhoz szoktatta hozzá Sanyit, hogy megengedheti magának, hogy csak úgy fél gőzzel, ímmel-ámmal, amennyire neki kényelmes vegye ki a részét kettejük kapcsolatának ápolásából. Ezért Roxi azt hiszi, csak annyit ér, amennyi értéket Sanyi belé fektet, akkor is, ha az éppenséggel 0.
Számokkal szemléltetve, ha Roxi saját értékeinek 80%-át adja Sanyinak, míg ő valami miatt csak 50%-ot tud nyújtani, akkor Roxi meg van győződve arról, hogy az az 50% van arányban az ő értékeivel, és olyan örömmel is fogadja, hiszen a saját szemében 50%-nyira redukálódott a saját értéke. Sanyi ebből annyit fog fel, ha Roxi az 50%-nak így örült, akkor nem is kell annyira törnie magát, legközelebb is elég az 50, majd a 49, 39, majd mikor milyen kedve van.
Mindeközben Roxi egyre rosszabbul érzi magát. Mivel Sanyitól teszi függővé a saját értékeit azáltal, hogy kívül keres igazolást rájuk, önmagát egyre értéktelenebbnek hiszi. És a legjobban az fáj neki, hogy egyre nagyobbnak érzi a tátongó hasadékot kettejük között: hiszen a férfi értéke a szemében egyáltalán nem csökkent, a sajátja viszont annál inkább.
Ilyenkor Roxinak már egyáltalán nincs mersze szólni Sanyinak, hogy valami nem stimmel, neki ez nem jó. Mivel sajátja helyett csak a másik értékét látja, egyrészt egyáltalán nem érezné jogosnak, ha kiállna maga mellett, másrészt fél is tőle, mert úgy hiszi, ha kifejezné igényeit, Sanyi felismerné Roxi értéktelenségét, és elhagyná – pedig Sanyi ugyebár egy értékes főnyeremény Roxi szemében, így nem engedheti meg magának egy hasonló tragédia kockázatát. Inkább egyre mélyebbre süllyed a maga szemében, és közben talán megfogalmazni sem tudja pontosan, mi is a bánatának eredője.
Hitrendszer
Valójában Roxi csupán arra vágyik, hogy valaki felismerje a benne lévő értéket, és azt annak arányában viszonozza, annak mértéke szerint fejezze ki. Ha aránytalan a másikért hozott áldozat, úgy érzi, nem elég jó a másiknak, és ez az, ami a kettejük közti távolságot okozza, majd mélyíti. Azonban ez az egész hadviselés nem Sanyi és Roxi között zajlik, hanem egyedül Roxiban történik mindez.
Ennek ellenszere, ha Roxi szereti és tiszteli magát annyira, hogy komolyan vegye a maga által húzott határokat, és van mersze igényeit megosztani Sanyival, valamint tovább állni, ha süket fülekre talált. Erre a fenti példában azért nem került sor, mert Roxi szemében tudat alatt nem fért meg saját értékeinek fénye Sanyiéval, ezért a magáét elfelejtette, ezáltal saját igényeit is jogfosztotta. Ki tudja, mely élmény miatt alakult ki ez a fajta tudat alatt húzódó hitrendszer, de erősebben hatott annál, mint amit Roxi tudatosan tudott.
A mögöttes hitrendszer felismerése tehát kulcsfontosságú, ha meg akarjuk találni azt a kulcsmondatot, amelyre emlékeztetve magunkat felül tudunk kerekedni a félelmeinken. A fenti esetben két mondat van, amely sokat segíthet, valahányszor hasonló szituációban találjuk magunkat, és a túlgondolás jelensége megmérgezi azokat a pillanatokat, amelyeket élveznünk kellene:
A saját értékem és méltóságom nem a másiktól függ.
A másiktól függetlenül is érzem, tudom és hiszem, hogy értékes, érdemes és méltó vagyok.
És ez valóban így van.