Bizonyára te is hallottál már olyan esetekről, esetleg át is éltél hasonló szituációt, hogy egy kapcsolatban az egyik fél függővé válik a másiktól. Más szavakkal, az egyik a másiktól teszi függővé a hangulatát, hozzá igazítja az életét, háttérbe szorítja a saját barátait, hobbiját, esetleg karrierjét, hogy a másiknak kedvezzen, mindezt már túlzó, egészségtelen mértékben. Miért alakul ez ki?
Bizonyára te is találkoztál már olyan motivációs cikkekkel és előadásokkal, amelyekben a korlátaink mielőbbi ledöntését szorgalmazzák, mert ez a siker és a boldogság záloga. A komfortzónánk a saját börtönünk, amelyből mielőbb ki kell szabadulnunk, és lelökni magunkról a biztonságérzet rabláncát, ledönteni a falakat, ha csodákat szeretnénk tapasztalni az életünkben. Arról azonban már nem szól a fáma, hogy ez a gondolkodás milyen csapdákat rejt magában.
„Az ábrándnak van egy oldala, amely több a valóságnál. A valóságnak van egy olyan oldala, amely több az ábrándnál. A teljes boldogság az lenne, ha az ember egyesíteni tudná e kettőt.”