Kategóriák
Önismeret Összes

Johari ablak – az önismeret modellje

A Johari ablak Joseph Luft és Harry Ingham 1955-ben publikált önismereti modellje, melynek lényege, hogy a saját magunk és a mások által ismert tulajdonságainkat, viselkedés- és stílusbeli aspektusainkat 4 zónába osztjuk.

A Johari ablak Joseph Luft és Harry Ingham 1955-ben publikált önismereti modellje, melynek lényege, hogy a saját magunk és a mások által ismert tulajdonságainkat, viselkedés- és stílusbeli aspektusainkat 4 zónába osztjuk.

Johari ablak Nina Sophia

Az aréna az a terület, ahol azok a tulajdonságaink és szokásaink találhatók, melyekkel mi is és környezetünk is tisztában van. Hajszínünk, munkánk, hobbijaink, családi állapotunk sorolható ide, illetve azok a dolgok, amelyek általánosságban meghatároznak minket és a személyiségünket. Ez az énünk azon oldala, amelyet szándékosan kifelé kommunikálunk.

A zárt terület a személyiségünk azon része, melyet próbálunk elrejteni a nyilvánosság elől. Ezek a titkok, esetenként szégyenfoltok a múltunkból. Ide tartozik az is, ha valaki nem hozza nyilvánosságra egy célját egészen addig, amíg el nem érte azt, például, addig nem beszél a jogosítvány megszerzésére tett kísérleteiről, amíg a kezében nem tartja a kis rózsaszín kártyát.

A vakfolt az énünk azon része, amelyet kifelé kommunikálunk anélkül, hogy tudnánk róla. Mások számára nyilvánvaló, mi azonban nem vesszük észre. Például, ha nem tűnik fel, hogy egyes vicceink másoknak bántóak, és összességében bunkó parasztoknak tartanak minket, vagy akár az is, ha a többiek kiváló vezetőnek tartanak minket, mi azonban nem figyeltünk még fel erre a képességünkre.

Az utolsó, úgynevezett sötét zóna mások előtt, de még a magunk számára is ismeretlen terület. Ez az, amit még azért nem tudunk, mert soha nem kerültünk olyan szituációba, amikor ez kiderülhetett volna. Nem tudjuk, hogy szeretünk-e lovagolni, ha még sosem ültünk lóháton, és nem tudjuk azt sem, hogy egy adott erkölcsi problémába ütközve milyen döntést hoznánk.

A területek a sematikus ábrával ellentétben nem egyenlő nagyságúak, az emberélet során változnak. Például egy kisgyermek világrajövetelekor a sötét zóna a legnagyobb, hiszen nincsenek tapasztalatai, amelyek alapján feltérképezhetnénk a személyiségét.

 A Johari ablak modelljét eredetileg az egyéni hatékonyság mérésére tervezték. Az általános nézet az, hogy minél nagyobb az aréna terület, annál könnyebben boldogulunk az életben, azonban a nagy aréna területtel rendelkező emberek sem feltétlenül hatékonyak. Az igaz, hogy minél inkább megismerjük és elfogadjuk önmagunkat, annál többet merünk felvállalni mások előtt is. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki kiteregeti az egész életét, kiegyensúlyozott volna, mert az sem épp egészséges.

A modell segítségével lavírozhatunk az önmagunk megismerésének útvesztőjében. A Johari ablak ismeretlen kategóriájából a sötét zónát csak a tapasztalás fénye világíthatja meg, ha az életet élve, emlékeket gyűjtve csináljuk végig. Saját vakfoltjaink kiderítésének legjobb módja pedig, ha néhány közeli ismerősünk segítségét kérjük, és összeíratunk velük pár olyan tulajdonságot, amely szerintük meghatároz bennünket. Érdekes felismerésekre tehetünk szert általa.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük